Veszélyben az esőerdők

A dél-amerikai őserdők rendkívül gyors pusztulását prognosztizálja egy amerikai tudós. James Alcock, a Pennsylvaniai Állami Egyetem oktatója szerint az amazóniai esőerdő fél évszázadon belül lényegében a semmivel válhat egyenlővé. A BBC jelentése szerint Alcock úgy véli, hogy ha 10-15 éven belül nem változnak meg alapvetően a térség mezőgazdasági, fakitermelési és bányászati módszerei, a jelenleg is tartó pusztulási folyamat visszafordíthatatlanná válik. Míg más kutatók 75 és 100 év közötti időtartamra teszik az Amazonas-medence ökoszisztémájának összeomlását, Alcock becslése szerint ez mintegy 40-50 éven belül bekövetkezik.

Az elmélet azonban nem szűkíthető le a dél-amerikai régióra. Ha helyesnek bizonyul, ugyanez a veszély fenyegeti bolygónk többi hasonló erdőségét, így például Délkelet-Ázsia és az afrikai Kongó-medence esőerdeit. Alcock a veszély forrását egy önmagát erősítő folyamatban látja, mely során a lehullott csapadék visszakerül a légkörbe. Az esőerdei növényzetnek éppen az az egyik feladata, hogy megtartsa a csapadékot, azonban az erdő tömeges pusztulása miatt a nedvesség eltávozik, tovább gyorsítva a fák mennyiségének csökkenését és minőségének romlását. A professzor a még egy következményre felhívta a figyelmet: az esőerdő pusztulásával a helyi fauna elveszti élőhelyét, tehát az állatvilág nagy mértékű kihalásával is számolni kell.

Az ember megjelenése óta termel olyan fizikai és kémiai hulladékot, amely megváltoztatja a talaj, a levegő és a természetes vizek eredeti összetételét. Az őskorban a környezetszennyezés legelső oka az emberi ürülék lehetett. A salakanyagokból baktériumok juthattak az ivóvizekbe, megfertőzve az ott élőket. Vizsgálatok feltárták, hogy a Zambiai Broken-dombnál 200000 éve élt emberfélék (Hominidae) ólommérgezésben szenvedtek, mert ólom szivárgott be az érctartalmú kőzetekből a lakhelyül szolgáló barlangnál lévő vízforrásba. Ezekkel nagyjából egy időben, a tűzgyújtás felfedezésével, a légkör szennyezése is megkezdődött. Az ipari civilizáció kifejlődésével pedig meggyorsultak a környezetet pusztító folyamatok.

A Föld talajtakarója létfontosságú a növények számára: a benne található tápanyagokat használják fel növekedésükhöz, sejtjeik építéséhez. Az ember környezet-átalakító tevékenysége érzékenyen érinti ezt is. A savas esők megváltoztatják a kémhatását, kioldják belőle a tápanyagokat. Az ásványkincsek után folyó hajszában hatalmas területek válnak a külszíni fejtések martalékává. Valamint a nem megfelelő földhasználat miatt hatalmas területek sivatagosodnak el.

forrás:http://www.google.hu/