“A csönd nem csupán a természet hangja,
hanem a lélek legbenső szükséglete.”
"Szépséges földünk ,megmaradt szép tája,
gyönyörű menyasszony tépázott ruhája"
hanem a lélek legbenső szükséglete.”
"Szépséges földünk ,megmaradt szép tája,
gyönyörű menyasszony tépázott ruhája"
A természetben nincsenek sem jutalmak sem büntetések: következmények vannak.
Mert mi az ember a természetben?
Semmi a végtelenhez képest...
A természet részei vagyunk, ránk is ugyanazok a törvények érvényesek, amelyek a világegyetemet irányítják; s még ha nagy E-vel írjuk is a nevét, az ember akkor sem lesz képes szabadon döntéseket hozni, vagyis önállóan, függetlenül a létét meghatározó külső és belső erőktől. Ez olyan lenne, mintha egy üstökös maga döntené el, merre haladjon.
Zúgolódik a tenger...
Sötétbe öltözik az ég.
A horizonton halál tusát vív a Nap...
Est-hajnal kergeti égre fel a Holdat.
Épp, hogy kihajtott a növényzet...
Átok sújtotta az áldott eget!
- Méltatlanná teszem az embert!
Kiáltotta egy démon az égnek.
S azóta, mindhiába van az embernek szeme,
Nem képes látni a csodákat, s a szépet.
Hogy a tengert mily lágyan cirógatja a szél...
Hogy milyen törékeny szépség a tél.
Mikor jégvirágot fest az üvegre...
S mikor megóvja a búzát gyengéden...
Fehér menyasszonnyá dermeszti az országot,
S tavasszal termékennyé teszi a világot.
Hm... s minden hiába volna?
Nem!!! Ez kegyetlen! Az ember nem vak!
Képes látni, s megtörni a démoni átkot!
Csodálni... szeretni... e gyönyörű, teremtett világot.
Sötétbe öltözik az ég.
A horizonton halál tusát vív a Nap...
Est-hajnal kergeti égre fel a Holdat.
Épp, hogy kihajtott a növényzet...
Átok sújtotta az áldott eget!
- Méltatlanná teszem az embert!
Kiáltotta egy démon az égnek.
S azóta, mindhiába van az embernek szeme,
Nem képes látni a csodákat, s a szépet.
Hogy a tengert mily lágyan cirógatja a szél...
Hogy milyen törékeny szépség a tél.
Mikor jégvirágot fest az üvegre...
S mikor megóvja a búzát gyengéden...
Fehér menyasszonnyá dermeszti az országot,
S tavasszal termékennyé teszi a világot.
Hm... s minden hiába volna?
Nem!!! Ez kegyetlen! Az ember nem vak!
Képes látni, s megtörni a démoni átkot!
Csodálni... szeretni... e gyönyörű, teremtett világot.
A természet minden törekvését és erőfeszítését
az ember fejezi be
vagy mégsem?
Ha a természet törvényeit megszeged, elpusztít önvédelemből.
A természet hatalmas, az ember parányi
